A mai BAZ megye területén előkerült régészeti kincsek nagy része a késő bronzkorból származik. Abból az időszakból, amikor a megye területén is általánosan elterjed a fémművesség, megélénkül a távolsági kereskedelem, kialakulnak a főnökségek vezette katonai elitek, amelyek karddal, lándzsával, vértezetben vívnak helyi és távoli háborúkat. A több mint ötszáz évig tartó időszak alatt rengeteg bronz- és aranyleletet rejtenek el, amelyek közül napjainkban egyre több kerül elő…
Időszámításunk előtt 1450 és 900 között egész Európában alapvető gazdasági, társadalmi és kulturális változások zajlanak. Mindez egybeesik a mitikus trójai háború és az egyiptomi Újbirodalom időszakával. A Földközi-tenger mentén királyságok, városok élik virágkorukat és hanyatlanak le. Tőlük északra falvak lakói mindenfelé bronz, ritkábban arany használati eszközöket, ékszereket és fegyvereket ásnak el, rejtenek kövek alá tonnaszámra, különösen sokat a Kárpát-medencében. Még nem ismerjük név szerint az itt élő törzseket, de már felélénkülnek az események.
A bronz a korszak kőolaja és pénze, szinte minden e körül forog. Öntéséhez rézre és ónra, vagy arzénra van szükség. A nyersanyagokkal a brit szigetvilágtól a Kaukázusig, Észak-Afrikától Skandináviáig kereskednek.
Színre lép az első, embergyilkolásra kifejlesztett fegyver, a kard, és vele a professzionális háború. A többnyire díszített kardoknak több típusa alakult ki, az egyik szúrásra, a másik inkább vágásra alkalmas. Egy elmélet alapján az egyes kardtípusok a korabeli „vívóiskolákat” reprezentálják. Olcsóbb fegyver a bronz lándzsa, de annak a típusai szintén különböznek formában, nagyságban aszerint, hogy vívtak, szúrtak-e vele, vagy az ellenségre dobták.
A falvakban, törzsekben jobban kiemelkedik a főnök, aki pap és katona egyben. Kardot és lándzsát, pajzsot használó, vértet, sisakot viselő harcosaival biztosítja a bronzellátást, vagy háborúkat, rablóhadjáratokat folytat érte – és a legeltetett állatokért. Ezzel párhuzamosan a hegyek közé húzódva a Bükkben is földből, kőből és fából épített fallal és árkokkal védett falvakat emelnek, hogy megóvják életüket és javaikat az ott élők.
A régészek sokat vitáznak azon, miért rejtettek föld, vagy kő alá, barlangok mélyére ilyen hihetetlen mennyiségben a bronztermékeket? Akadnak olyan lerakatok (régésznyelven depók), amelyek a kor uniformizált bronz sarlóit és tokos baltáit, edényeit, borotváit, tűit és ékszereit (például a legősibb fibulákat) tartalmazzák. A vegyes kollekciókban sokszor minden darab csorba. Egyes raktárleleteket hasonló okból földelhették el, mint a török kor idején a bodrogolaszi aranydukátokat, háború idején. Máskor egy ház avatása, vagy egy elhunyt túlvilági boldogulása miatt temettek el bronzdepókat. És ha két falu versengett? A szomszéd település három bronz edényt áldozott az isteneknek, akkor mi ötöt! A bronz túltermelését, így elértéktelenedését is könnyen szabályozhatták a felesleg eltüntetésével. Néha az elásás szertartását lakoma kísérte.
Egyes kincsek kizárólag kardokból és lándzsákból, tőrökből, késekből állnak. Sokszor a kardokat szándékosan eltörték, hegyét visszahajtották. A folyókba, tavakba dobva rituálisan áldoztak értékes kardokat.
A hazai múzeumok 450-nél több depóleletből származó bronzkincset őriznek. Az elrejtett bronzleletek a kincskeresők érdeklődését is régóta felkeltették, mivel kétezer év múltával is tetszetősek, jó megtartásúak. A 19. század óta számtalan lelet jutott így az ószeresek, ötvösök, harangöntők, műkereskedők, magángyűjtők kezére.
Emlékezetes a bodrogzsadányi (ma Sárazsadány) kincs esete 1934-ből. Útépítés közben nyolc kiló arany ékszerre bukkantak egy bronz edényben, amit a munkások réznek hittek és szétdobálták. Amikor kiderült, hogy arany, már a csendőröknek kellett visszaszedni azokat. (Hasonló volt a helyzet a zöldhalompusztai aranyszarvasnál is.)
Az 1990-es évektől az amatőr fémkeresősök egy része kalandvágyból, gyűjtői szenvedélyből, vagy kapzsiságból felmérhetetlenül sok ilyen tárgyat kiásott. Az illegális műkincskereskedelem révén rendkívül sok késő bronzkori hazai lelet jutott főleg nyugat-európai és amerikai aukciós házak, magángyűjtők és múzeumok birtokába. Rejtély például, pontosan honnan kerülhettek a British Múzeumba azok a BAZ megyei kardok, amelyeket gyakran fotóznak az arra járó miskolci utazók…
Az elveszített kincsek anyagi értékénél sokkal fájdalmasabb az eszmei. A rablott leleteket nem dokumentálják régészek, így örökre elveszik a tárgyak mögötti történelem – régi, díszes, lelketlen fémdarabokká válnak az egykori eszközök.
2005-ig a 280 kelet-magyarországi bronzdepó közül csak öt előkerülését tudták dokumentálni. A legelső ilyen a mezőkövesdi, amelyet a híres régész, Patay Pál 1959-ben fedezett- és tárt fel szakszerűen. A fémkeresősök egy része együttműködik a múzeumokkal és bekapcsolódnak a közösségi régészetbe. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete kutatási programja a hazánkban még fellelhető késő bronzkori és kora vaskori depók közül minél többet próbál eredeti kontextusában felderíteni. V. Szabó Gábor irányításával 2006-tól 2018-ig 52 lelőhelyet vizsgáltak át. 39fémtárgyakat tartalmazó depót mentettek meg.
A késő bronzkor elit harcosokra és háborúikra emlékeztetnek az együtt elásott, válogatott kardok. Krasznokvajdán, a Zábráczky dűlő határrészen, (Lásd nyitóképünket.) Sulkovszki János traktoros a földből kiálló kardhegyet szúrt ki 1971 májusában. Kibontogatta a harminc centiméter mélyen fekvő leletet, körülásta, majd kiemelte. 17 kardot számolt össze. Markolatukkal északi irányba mutatva, sűrűn egymás mellé helyezve, feküdtek, így egyben kiemelhette azokat. Egynéhányat meg is reszelt! Ezek után értesítette a Magyar Nemzeti Múzeumot.
A kiérkező régész, Mozsolics Amália tüzetesen kikérdezte az előkerülés körülményeiről. Munkatársaival körbejárva még egy egész és több töredék kardot találtak az eke bolygatta föld felszínén. Az itteni ásatás ugyan nem talált több leletet, de nem lehet véletlen, hogy a második világháború előtt egy bogrács, bronzedényt és sisak egy kilométerre onnan került elő Keresztétén. A kardokat markolatuk és pengéjük alapján csoportosították. Több markolatát markolatgomb zárja le. Az épek hossza 40 és 71 cm közötti. Kardonként eltérően bordák, háromszögek, párhuzamos- és hullámvonalak, körök és félkörök, pontok, fenyőág és S-alakú minták díszítik a markolatgombjukon, a markolaton, vagy a pengén. Volt szerencsém egy ilyen kardot a kezemben tartani. Leírhatatlan érzés így visszarepülni az Akhilleuszok korába.
Szerző: Safranka János
Szerkesztő: Bethlen Tamás
(A sorozatban megjelenő további írásaink itt olvashatóak.)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye csodás régészeti leletei
Mondhatnak és írhatnak bármit BAZ megyéről, az észak-keleti régió csodás tájai, szépséges vidékei, fantasztikus látnivalói utánozhatatlan élményeket kínálnak az ide érkező kíváncsi turistáknak. Aki csak egy kicsit is fogékony a történelem tanulságaira, elképesztő mennyiségű emléket talál a területen. Ezek nagy részét az itt élő régészek tárták fel és értékelték, elemezték, hogy a mai kor emberei megcsodálhassák azokat a helyi múzeumok és kiállítások vitrinjeiben. Sok idő eltelt és sok minden történt a Bársony János ügyvéd házának 1891-es alapozásakor előkerült szakócák felfedezése és az M30-as autópálya ásatásai között, szinte felsorolhatatlan leletet és értékes kincset ástak ki a föld alól a szakemberek. A Borsod24 sorozata a legszebb, legkülönlegesebb, legjelentősebb 10 tárgyat igyekszik bemutatni jelen sorozatában, reménykedve abban, hogy még inkább ráirányítja a helybéliek figyelmét arra tényre, mennyire szerencsések is vagyunk, hogy ezen a vidéken éljük mindennapjainkat.
